A felületaktív anyagoknak közös jellemzője, hogy kettős természetű, ún. amfifil molekulák. Egyaránt rendelkeznek egy vízkedvelő (poláros, hidrofil) és egy zsírkedvelő (apoláros, lipofil) résszel, ezért lehetőség szerint a vizes és zsíros fázis határán vagy a víz/levegő határfelületen helyezkednek el. Nevüket a felületi feszültséget csökkentő hatásukról kapták. Jellegzetes kémiai szerkezetükből olyan tulajdonságok adódnak, amelyeknek köszönhetően a kozmetikumkészítés számos területén felhasználást nyernek. A felületaktív anyagok közé tartoznak a tisztító hatású tenzidek (más néven detergensek), a vizes és zsíros fázis összekapcsolására képes emulgensek, a habképzőszerek, az egyes anyagok oldódását segítő szolubilizálószerek vagy a pigmentek eloszlatását segítő nedvesítőszerek.
A tenzideknek nevezett tisztító hatású felületaktív anyagok olyan molekulák, amelyek a zsíros szennyeződéseket apró gömbök, ún. micellák formájában magukba zárva képesek azt a bőrfelszínről vagy más felületekről eltávolítani. A mosószerek, mosogatószerek, egyéb tisztítószerek, ill. a kozmetikumok közül a kézmosók, samponok, tusfürdők, arclemosók, és még gyakran a fogkrémek is ilyen tenzideket tartalmaznak. A legismertebb tenzidek a szappanban található szappansók.
A tenzidek leggyakoribb csoportosítása:
Anionos tenzidek: A hidrofil (vízkedvelő) részük negatív töltésű. Erőteljes tisztító hatású és jó habképző tulajdonságú tenzidek. Ide tartozik az olcsósága és nagy hatékonysága miatt a legtöbb ipari tisztítószerben és tömegkozmetikumban alaptenzidnek számító SLS (Sodium Lauryl Sulfate) és változatai (pl. Sodium Laureth Sulfate, Sodium Dodecyl Sulfate). Szintén anionos tenzidek a szappansók. Erőteljes kimosó hatásuk és alacsony micellastabilitásuk (lsd. alább) miatt gyakran irritáló hatásúak lehetnek. Az is igaz viszont, hogy a tapasztalat szerint a könnyen zsírosodó haj és a zsírosabb bőr igényelheti az anionos tenzidek intenzív tisztító hatását.
Kationos tenzidek: A hidrofil (vízkedvelő) részük pozitív töltésű. Általában nitrogén-tartalmú molekulák (pl. alkilaminsók, kvaterner-ammónium vegyületek) tartoznak ide. Pozitív töltésükből adódóan könnyen kapcsolódnak a hajszálak keratinjához, ahol kondicionáló, antisztatikus hatást fejtenek ki. Irritáló hatásúak lehetnek.
Amfoter tenzidek: Töltésük attól függ, hogy milyen kémhatású közegben vannak. Hidrofil (vízkedvelő) részük lúgos közegben negatív, savas közegben pozitív töltést hordoz. Ezeket az anyagokat a bőr jól tolerálja. Ide tartoznak a tisztító hatásuk mellett habstabilizáló tulajdonságú, gyakran kiegészítő tenzidként alkalmazott betainok (pl. Cocoamidopropyl betain) vagy a különösen bőrbarát, arcápoláshoz vagy babaápoláshoz is bátran választható amfoter cukortenzidek (pl. Sucrose cocoate lsd. Tegosoft). Előállításuk költségesebb, ezért az anionos tenzideknél sokkal drágább alapanyagnak számítanak.
Nemionos tenzidek: Hidrofil részük semleges töltésű. A legjobban tolerálható, legkevésbé irritáló tisztítószerek. Ide tartoznak egyes cukortenzidek (pl. Cocos glycoside lsd. Lamesoft és a Decyl glycoside). Gyermekeknek szánt készítményekben is bátran alkalmazhatók. Nagyon drágák, azért tömegkozmetikumokban csak ritkán és kis arányban találkozhatunk velük, leginkább az anionos tenzidek irritáló hatásának mérséklése céljából, pedig önálló tenzidként is használhatók. Bár egyes tapasztalatok szerint megterhelhetik a hajat és gyorsabb zsírosodást okozhatnak. Nemionos tenzidek a természetben előforduló szaponinok is, mint amilyenek a mosódióban vagy szappabgyökérben (fátyolvirág gyökere) is megtalálhatók.
A tenzidek irritáló hatása
A tenzidek túlzásba vitt használata kimosó hatással van a bőrre. A bőr saját zsíros anyagainak, lipidjeinek rendszeres eltávolítása jelentősen gyengíti a bőr védő barrierrétegét, az egyéni érzékenységtől függően rövidebb-hosszabb távon a bőr kiszáradásához valamint irritációk és gyulladások (pl. ekcéma) kialakulásához vezethet. Ugyanakkor a tenzidek esetleges irritáló hatása egy másik, direktebb mechanizmusra is visszavezethető. Ahogy említettük, a tenzidmolekulák általában gömbölyű micellák formájában csoportosulnak, a bőrrel közvetlenül alig érintkeznek. A nem micellákban elhelyezkedő, szabadon mozgó tenzidmolekulák azonban könnyen kölcsönhatásba léphetnek a bőrfelszín fehérjéivel, károsíthatják azokat, ezáltal közvetlenül irritációt okozhatnak.
Ezt a direkt irritáló hatást csökkenthetjük, ha növeljük a micella gömbök stabilitását, ekkor ugyanis kevesebb lesz az önállóan mozgó tenzidmolekula. Ezt a leghatékonyabban a különböző tenzidtípusok kombinálásával érhetjük el. Ez a jelenség magyarázza, hogy az anionos tenzidek irritáló tulajdonsága nemionos vagy amfoter tenzidek hozzáadásával jelentősen csökkenthető. Ennek figyelembevételével tervezték meg például a Plantapon mosóalapot, amely szerencsésen ötvözi az anionos tenzidek hatékonyságát és habképző tulajdonságát és az amfoter, valamint nemionos tenzidek kíméletességét.
A tenzidek – ugyanúgy, ahogy a szappan – szembe kerülve irritatív, maró hatású anyagok, ezért gyermekektől elzárva tárolandók!
A mosóaktív hányad, azaz a tisztítóerő
Az egyes tenzidkészítmények eltérő tisztítóerővel rendelkeznek. Ennek egyik oka, hogy a ténylegesen aktív tenzidmolekulák mellett gyakran kiegészítő hatású anyagokat (pl. nedvességmegkötő glicerin vagy visszazsírozó és emulgeáló glyceryl oleate) is tartalmazhatnak. A tisztítóerőt számszerűen az ún. mosóaktív hányaddal jellemezhetjük, amelyet százalékban fejeznek ki.
A kész kozmetikumokat is jellemezhetjük egy mosóaktív hányaddal, amely azonban már a kozmetikum tisztítóerejét jelzi. A kész kozmetikumok ajánlott mosóaktív hányada a következő:
• Arclemosók száraz bőrre: 0,5-2 %
• Arclemosók zsírosabb bőrre: 2-5 %
• Babafürdetők: 7-8 %
• Tusfürdők: 10-12 %
• Samponok: 12-15 %
Hogyan számítsuk ki, hogy mennyi tenzid kell egy kozmetikumba?
Ha pl. egy sampon 14 %-os mosóaktív hányadú sampont szeretnénk készíteni Decyl glycoside tenziddel (mosóaktív hányada 52 %), akkor a tenzid aránya 14 / 52 * 100 = 26,92 % kell, hogy legyen. A fennmaradó 73,08 %-ot a receptúrában a többi összetevő, a víz, esetleg párlat, olaj, só, gélképző stb. fogja kitenni.
tenzid szükséges mennyisége (%) = kívánt mosóaktív hányad (%) / tenzid mosóaktív hányada (%) * 100
Ha több tenzidet kombinálunk, akkor is ez az elv érvényesül, csak a számolás bonyolultabb egy kissé.
Ha pl. egy 8 % mosóaktív hányadú babafürdetőt szeretnénk készíteni Lamesoft (mosóaktív hányada 35 %) és Tegosoft (mosóaktív hányada 65 %) tenzidek keverékével, akkor először a két tenzid arányáról kell döntenünk. Mivel a Tegosoft tenzid használatát tisztító kozmetikumokban max. 4 %-os koncentrációban javasolják a mi babafürdetőnkben aránya ennek megfelelően legyen 4 %. Ekkor a Tegosoft által képviselt mosóaktív hányad 4 * 65 / 100 = 2,6 %. Az előző, egytenzides példa alapján már könnyen kiszámolhatjuk, hogy a hiányzó 5,4 % mosóaktív hányadot hány % Lamesoft hozzáadásával pótolhatjuk. A Lamesoft szükséges mennyisége: 5,4 / 35 * 100 = 15,4 %
A tenzidek feldolgozása
Ha a recept valamilyen visszazsírozó komponenst (pl. növényi olajat vagy lecitint) is tartalmaz, először ezekkel keverjük el alaposan a tenzidet, még mielőtt a vízfázishoz adnánk. A vizes fázist általában előzőleg valamilyen gélképzővel (pl. Xanthan transparens, Solagum) sűrítjük, hogy a kozmetikumunknak könnyen adagolható és eloszlatható, kevésbé folyékony konzisztenciája legyen. A tenzidet is tartalmazó vizes fázist már csak óvatosan keverjük, hogy elkerüljük a habképződést.
Bár a tenzidek általában rendelkeznek valamekkora fertőtlenítő hatással, a kész kozmetikumot mindenképpen megfelelően tartósítani kell. Tenzidet is tartalmazó kozmetikumokban a Rokonsal tartósítószer ajánlott koncentrációja 0,5%, a Leucidal tartósítószeré 2-2,5 %.
