Bőrünk felhámjában sok olyan anyag található, mely képes a nedvesség megkötésére, ezeket összefoglaló néven nedvesség megkötő faktoroknak nevezzük (Natural Moisturizing Factor – NMF). Ezek az anyagok, mint pl. a glicerin, a karbamid (urea), vagy a szerves savak (pl. tejsav) bőrünk hidrolipid filmjének – a faggyú és a verejték keveredéséből keletkező bőrfelszíni emulziónak – a részei. Ezen anyagok egy részét érdemes kívülről bevinnünk a bőrbe, melynek így növelhetjük hidratáltságát. Sőt, azt lehet mondani, hogy ezen anyagok nélkül készítményeink nem látják el megfelelően a hidratáló funkciót, mert a bőr felszíni rétegéből hiányukban hamar elpárolog a krémmel bejuttatott nedvesség. Nagyon fontos azonban a kielégítő belső hidratáció is, vagyis a megfelelő minőségű és mennyiségű folyadék fogyasztása.
Nem mindegy azonban, hogy ezeket a nedvességmegkötő anyagokat milyen mennyiségben alkalmazzuk. A megfelelően megválasztott mérték segít a nedvesség megtartásában, míg ezeknek az anyagoknak a nagy mennyiségű bevitele a bőrbe épphogy visszájára fordítja a kívánt folyamatot, azaz szárító hatása van. A nedvességmegkötő anyagok ugyanis mindenképp magukhoz akarják vonzani azt a vízmennyiséget, amit fel tudnak venni, így ha a környezetükben már nem találják meg (a krémben, vagy a levegőben), akkor azt a bőr mélyebb rétegeiből húzzák ki. A hagyományos bolti kozmetikumokban sajnos túl nagy mennyiségű nedvességmegkötő anyag található, (elsősorban glicerin), így a bőr gyorsan hidratált érzetű lesz, azonban néhány órán belül kiszárad, különösen a fűtött, száraz levegőjű helyiségekben.