Amennyiben csak olajokat emulgeálunk folyadékokkal, az eredmény egy elég folyékony állagú anyag lesz. Testápoló készítésekor akár elegendő is lehet ez a konzisztencia, de általában kívánatos, hogy az emulzió sűrűbb állagú legyen. Ekkor az olajak mellett ún. konzisztencianövelőket is a zsírfázishoz adunk. Ilyen értelemben a kakaóvaj és a sheavaj is konzisztencianövelőként viselkedik.
Ezeknek az anyagoknak kettős hatásuk van, hiszen a konzisztencia növelése mellett hozzájárulnak a krémek gazdagabbá tételéhez is, illetve elősegíthetik a krém jobb beszívódását. Az előbbiekre példa a sheavaj vagy a kakaóvaj, illetve a többi, szobahőmérsékleten szilárd állagú növényi zsír. Ezek a zsírok különösen száraz bőr esetén fontos alkotóelemei egy emulziónak. A krémek jobb beszívódását a cetilalkohol segíti. A méhviasz ugyancsak növelheti az emulziók konzisztenciáját, de még nagyobb szerepet játszik a balzsamok, ajakápoló stiftek szilárdabbá tételében.
Fontos tudni, hogy egy krém állaga a felhasznált emulgeátortól is függ; míg a legtöbb emulgátor ad valamennyi sűrűséget magában is, a Lysolecithinnel készült krémek további konzisztencianövelő nélkül nagyon hígak lesznek.
A konzisztencianövelők szerepét betöltő anyagokat saját hőtűrésüknek megfelelően dolgozzuk bele a krémekbe. (Lásd az egyes anyagok leírásait.)
Viaszok
A viasz összefoglaló neve egy sor konzisztencianövelő természetes és mesterséges anyagnak. Közös meghatározó tulajdonságuk, hogy 20 °C környékén gyúrható, akár kenhető állagúak, 40-90 °C között pedig megolvadnak.
A természetes viaszok kémiailag nem egységes anyagok. Legfontosabb összetevőik a viaszészterek, melyek szerkezetileg a zsírok és olajok trigliceridjeihez hasonlítanak, de a bennük található zsírsavak glicerin helyett zsíralkoholokhoz (pl. cetilalkohol) kapcsolódnak. A viaszészterek mellett értékes kísérőanyagokat tartalmazhatnak: fitoszterolokat, triterpén alkoholokat, karotinoidokat, gyantát, illóolajat. Ezek a komponensek együttesen határozzák meg a viasz színét, illatát, olvadáspontját, szilárdító tulajdonságát.
A természetes viaszok közé az állati eredetű méhviaszt és a növényi viaszokat sorolhatjuk. Míg a növényi viaszok legtöbbször a gyümölcstermések, a virágszirmok, a levelek vagy a maghéjak külső bevonatában találhatók, addig a méhviaszt a mézelő méhek termelik és elsődlegesen a kaptár lépjeinek építésére használják. Könnyű alakíthatóságuk mellett védő funkciójuk van. A víztaszító viaszos bevonatok védik a növényt az UV-sugárzás, a hőhatások, a mikroorganizmusok támadásai és a túlzott párolgás és vízvesztés ellen.
A kozmetikában a viaszok magas olvadáspontjuknak köszönhetően – akár emulziókban, akár vízmentes készítményekben – elsősorban mint konzisztencianövelő, szilárdító komponensek használatosak. Vízmentes balzsamoknak, ajakápolóknak, színezett rúzsoknak, masszázstömböknek nélkülözhetetlen összetevői. Krémekben, kenőcsökben enyhe emulgeáló tulajdonságuknak köszönhetően stabilizáló hatásúak. A bőrfelületen egy okkluzív, lezáró, víztaszító filmet formázva segítik a bőr nedvességtartalmának megőrzését és védelmet nyújtanak a káros külső behatásokkal szemben. Kis koncentrációban alkalmazva a hajápolási receptúráknak is védő komponensei, a hajszálakat bevonva fényt és tartást adnak a hajnak.
