Majdnem minden kezdő (és haladó…) anyuka szembesül a „mivel fürdessek” dilemmájával. Én sem voltam ezzel másképp. Az első gyermeknél boldog tudatlan korszakomban még nem tűnt fel, hogy a gyógyszertári fürdetőkrém kőolajat, az agyonreklámozott „kíméletesen tisztító”, „hipollergén”, „színezékmentes”, „bőrgyógyászatilag tesztelt” és „gyermekkórházak valamint szülészetek ajánlásával ellátott” csodatermékek pedig olyan durva tenzideket, azaz felületaktív anyagokat tartalmaznak, amelyekkel akár a kocsim felnijét is eredményesen tisztíthatnám. Amikor második gyermekem született, és a kórházban a pár órás babát a csap alá tartották, már tájékozottabb voltam. „Hát koszos vagy édesem, meg kell téged mosdatni” – szólt hozzá „kedvesen” a csecsemős nővér, miközben a magzatmázas újszülött bőrére nagy mennyiségű, tömény jé-és-jé fürdetőt zúdított. Mivel akkor teljesen tudatlan már nem voltam, de még nagyon határozott sem, sírva néztem végig a jelenetet. Mikor később rákérdeztem a patikában, hogy a babafürdető kenőcs, amit anyukák ezrei kennek az újszülött babákra, miből is áll, és kiderült, hogy fele részben kőolajszármazékokból, kérdően és hitetlenkedve néztem a patikusra, mire ő szinte sértődötten mondta, hogy ennél hipoallergénebb dolgot ő nem ismer. Tehát a jelszó: hipoallergén. Hogy mi más bajt tud csinálni valami az allergián kívül, az nem annyira fontos. Azok az anyukák tehát, akik tájékozódnak picit a picik érdekében, a fenti szereket valószínűleg nem használják, de akkor mégis mit?
Az egyik lehetőség, amit sokan követnek, hogy semmit nem használnak a vízen kívül. Esetleg némi babaolajat. Ezt én is kipróbáltam, de vannak olyan testrészek egy babán is, amelyek tisztításához a vízen kívül azért nem árt mást is használni, és olajos kádat takarítani sem nagy gyönyörűség. Néhányan zablisztes fürdetőt készítenek, mások növényi babaszappant vagy kecsketejes szappant használnak. Utóbbiakkal az a gond, hogy egy éves korig nem ajánlott a használatuk, mivel lúgosak, és a csecsemők szervezete még nem tudja olyan gyorsan visszaállítani a bőr savköpenyét, mint a nagyobbacska gyerekeké vagy a felnőtteké. Mivel olyan gyári babafürdetőt még a natúrkozmetikumok között sem nagyon találni, amely csak egészen enyhe tenzideket tartalmaz, még azok is nehéz helyzetben vannak, akik amúgy megengedhetnék maguknak a méregdrága fürdetőket.
Jómagam megkötöttem a kompromisszumot a növényi babaszappannal, amíg nem volt más (kecsketejes sem). Amióta magam keverem a kozmetikumainkat, egy új lehetőség nyílt meg előttem: a magam választotta, legenyhébb cukortenzidekből olyan babafürdetőt tudok készíteni, amelyet nyugodt lelkiismerettel használhatnék akár újszülött babán is. (Ehhez sajnos frissíteni kellene a jelenlegi verziónkat 4.0-ra, de ez nincs napirenden.) Ezek a cukortenzidek növényi zsírokból és cukorból készülnek, és csak kissé vagy egyáltalán nem habzanak, viszont jó drágák, így a gyári termékeket finoman szólva nem teszik versenyképessé. Hiszen a legtöbb ember azt várja el egy bolti tusfürdőtől, sampontól, hogy jól felhabozzon, jó legyen az illata és lehetőleg olcsó legyen. Ezért ezeket a cukortenzideket, ha egyáltalán megtaláljuk is a gyári termékekben, csak mutatóban, ill. abból a célból, hogy a durva tenzidek negatív hatásait némiképp ellensúlyozzák. Ezekből a cukortenzidekből otthon kiváló babakrémfürdetőt keverhetünk mindössze pár perc alatt. A krémfürdető receptje megtalálható a honlapon. Aki pedig nagyobbacska gyermekét inkább a kecsketejes szappannal fürdetné, de szeretné azt is maga elkészíteni, erre is van lehetősége a honlapon található recept és a nálunk kapható alapanyagok segítségével.