A Jóisten saját képmására alkotó és gondolkodó embert teremtett. Évezredekig nem csak létfeltétele, de örömforrása is volt az embernek a kézművesség minden formája. Maga készítette ruháit, mert fázott, az edényeit, hogy főzni tudjon bennük, majd elkezdte ezeket díszíteni, mert öröme telt az alkotásban.
Nem is oly régen, a paraszti kultúrában is még természetes volt, hogy amit csak lehet, saját maga készítsen el az ember, azután az ipar fejlődésével, majd a fogyasztói társadalom korszakának beköszöntével megváltozott minden.
Ma már ott tartunk, hogy készrefőtt, fagyasztott nokedlit, meg tortaport lehet kapni az üzletekben, s az ember lassan kezdi elhinni, hogy mindez normális. Sőt, mára azokra az emberpéldányokra tekint a többségi társadalom marslakókként, akik képesek vacakolni egy kenyér megsütésével, egy ruha megvarrásával, hogy az olyan macerás dolgokról ne is beszéljünk, mint a kozmetikumkeverés.
Mindeközben mi is veszett el? A legfontosabb, amit a „marslakók” még tudnak: az alkotás öröme. Számomra sokszor fontosabb a folyamat, míg egy tárgy megszületik, mint maga az eredmény.
Mi még? A fogyasztói társadalom működésének van egy ördögi elve: csak úgy működik, ha elhitetjük az emberekkel, hogy nem képesek maguk megalkotni egyes anyagi szükségleteiket, nem képesek megoldást találni a saját problémáikra, mindenhez külső segítségre van szükségük.
A fogyasztói társadalom mindenre kész megoldást kínál: ha fáj a feje, vegyen be egy piros pirulát, ha a dereka, akkor egy sárgát, ha változókorba ért, akkor egy fehéret, s ha már nem olyan, mint régen, akkor egy kéket.
Az embereknek kiölték az alkotásba vetett hitét, és elérték, hogy ne gondolkozzanak, hanem mindenre külső megoldást várjanak. Ne higgyék el, hogy maguk is képesek arra, hogy elkészítsenek egy tárgyat, ha megbetegednek, ne az okokat kezdjék keresni, hanem vegyenek be egy „gyógyszert”, valamint elhiggyék, hogy az a topmodell ott a reklámban pont attól a ránctalanító krémtől ilyen szép (és nem a Photoshoptól). Fontos, hogy lehetőleg ne is akarják tudni, hogy mi van az egyes termékekben, s még a körözött összetétele is legyen mihamarabb olyan misztikum, amitől a „körözött” szót már le is lehet védetni...
Hiszem, hogy egyre többen fedezik fel majd újra az alkotás örömét, és egyre többen kezdenek gondolkodni, megismerni saját magukat, valamint a körülöttünk lévő teremtett világot, egyszóval homo consumusból ismét homo creativussá válnak.