Akárcsak az élelmiszereket, a kozmetikumokat is tartósítani kell, ha nem rövid időn belül használjuk fel őket.
A hagyományos kozmetikumokat eleve sokáig elálló alapanyagokból készítik, ezen felül még olyan erős konzerválószerekkel is tartósítják őket, hogy nemcsak hogy felbontásig évekig tárolhatók, de mikrobiológiai stabilitásukat akkor is megőrzik, ha felbontás után sokszor szennyeződnek, vagy magas hőmérsékletnek vannak kitéve.
A natúrkozmetikumok összetevői sokkal romlandóbbak és a felhasználható konzerválószerek köre igen szűk. Ezek a szelíd eljárások, tartósítási módszerek ezen kívül nem teszik lehetővé azt, hogy a termék a felbontás után kívülről bevitt szennyezésnek legyen kitéve, ezért van az, hogy a szalonkozmetikumokkal ellentétben ezek a kereskedelemben kapható termékek nem tégelyekbe, hanem műanyag vagy fém tubusokba ill. pumpás adagolókba vannak csomagolva. Az egyik eljárás szerint a gyártás során a végtermék sterilen kerül bele a tubusokba, emellett olyan antibakteriális hatású illóolajakkal gazdagítják, melyek segítik a mikrobiológiai stabilitás megőrzését. Konyhai példával élve hasonló egy tartósítószer nélküli, hőkezeléssel eltett lekvár. Mivel azonban otthon nem tubusokban tesszük el a lekvárt és biztosan levegő, kanál, stb. kerül az üvegbe, ezért ezt a lekvárt felbontás után a hűtőben kell tárolni.
Sok gyártó él az alkohol ill. alkoholos növényi kivonatok alkalmazásával. Utóbbival két legyet ütnek egy csapásra, hiszen a gyógynövények vizes-alkoholos kivonata hatóanyag és tartósítószer egyben.
Más tartósítási eljárásként a gyártók olyan – eredetileg növényekben fellelhető, de az ipar számára vegyi úton előállított, természetazonos - illat és aromaanyagokat használnak, melyeket maguk a növények is azért termelnek, hogy megvédjék magukat a kórokozóktól. Ilyenek pl. a benzoesav, a benzilalkohol és a szorbinsav, melyeket az élelmiszeriparban is tartósításra használnak.
Ezek mellett az utóbbi években több tartósítási alternatíva is megjelent a piacon, hiszen sok gyártó kezelte prioritásként a szelíd tartósítószerek kifejlesztését. Ezek az anyagok különböző elven működnek és különböző hatásfokúak.
Széles körben elterjedt tévhit – az internetnek köszönhetően –, hogy az E-vitamin tartósít, de ez sajnos nem igaz. Az E-vitamin egy antioxidáns, a penész- és élesztőgombák, baktériumok ellen hatástalan. A kizárólag olajat és zsírt tartalmazó készíményekben antioxidánsként, tehát az avasodás késleltetésében lehet szerepe egyes tokoferoloknak, de jellemzően nem a bőr számára hasznosítható alfa-tokoferolnak.
Elméletileg az ezüst antibakteriális, konzerváló hatását ki lehetne használni kozmetikumaink tartósításánál, de nem készült olyan tanulmány, amely ennek a szernek a hosszú távú ártalmatlanságát bizonyítaná, illetve megfelelő használati koncentrációt állapítana meg. Egyes kutatók viszont a szervezetbe kerülő ezüstre, mint időzített bombára tekintenek, így felelősen nem lehet javasolni ennek a szernek a használatát. Egyéni tudás vagy tapasztalat birtokában azonban ki-ki eldöntheti, hogy él-e vele és remélhetőleg hamarosan elérhetővé válnak olyan tanulmányok, amelyek birtokában az ezüst kozmetikai alkalmazásának előnyeit és kockázatait megbízhatóan meg lehet ítélni.
A grapefruitmagnak sokan antibakteriális hatást tulajdonítanak, ezért felvetődhet a kérdés, hogy alkalmasak-e ezek a kivonatok tartósításra is. Egy tanulmányban különböző grapefruitmag kivonatokat vizsgálva a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy azok a kivonatok, amelyek valóban mutattak némi antibakteriális hatást, mind vagy parabeneket, vagy benzetonium-kloridot, vagy triklozant tartalmaztak (anélkül, hogy ezek az összetevők fel lettek volna tüntetve a csomagoláson). A valóban natúrkivonatok azonban nem mutattak antibakteriális hatást, ezért ha biztos megoldást szeretnénk, akkor ne hagyatkozzunk a grapefriutmagra, hiszen nem tudhatjuk, milyen nem kívánt anyagokat juttatunk ezzel a kozmetikumainkba, illetve a valóban tartósítószer-mentes kivonat védeni fogja-e az emulziónkat.
Miért fontos a kozmetikumok tartósítása?
Gondoljunk csak arra, mi történne a vasárnapi ebéddel, ha néhány napig kint felejtenénk az asztalon. Hasonló folyamatok játszódnak le egy tartósítószer nélküli natúrkozmetikumban, melynek összetevői nagyrészt növényi – részben ehető – anyagok. A vizet tartalmazó emulziók ideális táptalajt képeznek a baktériumok, élesztő- és penészgombák szaporodásához, ezért hacsak nem fogadjuk el azt a kompromisszumot, hogy frissen kevert kozmetikumunkat a hűtőszekrényben tároljuk és egy héten belül (!) felhasználjuk, akkor elengedhetetlen az emulziók megfelelő tartósítása.
A tartósítás mindig kompromisszum. Egy megromlott krém veszélyt jelenthet a bőrünkre, mely már akkor elváltozásokat mutathat – egyéni érzékenységtől függően –, amikor a krém megromlása még szemmel nem látható. Ezért a kisebbik rosszat, olyan tartósítási módszert kell választanunk, mely megóv minket egy romlott emulzió használatának következményeitől, még ha olyan áron is, hogy kozmetikumunk nem lesz „tartósítószer-mentes”.
A natúrkozmetikumokban alkalmazható tartósítószerek ugyanakkor a megfelelő koncentrációban igen bőrbarát, jól tolerálható anyagok, melyek elsősorban a baktériumok és gombák szaporodását gátolják, arra kevésbé képesek, hogy elpusztítsák ezeket a kórokozókat, ezért az újonnan bekerülő szennyeződések lehetőségét minimalizálni kell, illetve az otthon készülő kozmetikumokra továbbra is friss kozmetikumként kell tekinteni és konzerválási módszertől függően 4-16 héten belül felhasználni őket. (Gyakorlottabb krémkeverők a higiéniai előírások legszigorúbb betartása mellett a megfelelő konzerválószer és csomagolóanyag használatával akár 6 hónapos eltarthatóságot is elérhetnek.)
Ha már találtunk egy kedvenc receptúrát, amelyet újra és újra elkészítenénk, akkor készíthetünk egyszerre több adagot is, amit aztán a tárolóedényekbe töltve lefagyaszthatunk. Felolvadás után indul az eltarthatósági idő számítása. A krémek általában nagyon jól tűrik a mélyhűtést. Ha az állagban felolvadás után mégis változást észlelnénk, általában elegendő jól átkeverni /felrázni a krémet.
A legtermészetesebb alternatíva
Ha valaki idegenkedik mindenfajta konzerválóanyagtól, de nem szeretne lemondani a saját maga készítette kozmetikumok előnyeiről, akkor nem marad más választása, mint egy hétre elegendő adagokat lefagyasztani, majd a felengedett krémet hűtőben tárolni és egy hét (!) alatt felhasználni. Tekintettel arra, hogy általában nem egy krémről beszélünk, hanem több kozmetikumról, és főleg télen az ember nem biztos, hogy legfőképp egy hideg krémre vágyik, ez a módszer csak a nagyon elszántaknak válik be. A másik probléma ezzel a módszerrel az, hogy egy készítmény már akkor többszörösen terhelt lehet mikrobiológiailag, amikor ez szabad szemmel még nem látható. Óvakodjunk annak a – még nyomtatott irodalomban is sokszor olvasható – tanácsnak a megfogadásától, miszerint figyeljük a krémünket, és amikor megjelenik rajta a penész (fehér, zöld, szürke...), akkor ne használjuk tovább. Amikor szabad szemmel láthatóvá válnak a penésztelepek, vagy esetleg a baktériumterheléstől megváltozott szín, akkor már régen késő. A bőrünk jobban jár egy elfogadható tartósítószerrel, mint egy szennyezett krémmel.